szerda, március 30, 2005
mai nap: eljöttem reggel, befelé Árpival mentem. ő megjegyezte, h vmi történt a nyakammal. nem vetettem rá ügyet, gondoltam megint bőrpír a borotválkozástól. bent többen meg is jegyezték, ezért kíváncsi voltam rá, de sajnos nem volt senkinél se tükör. ezért csak tesin tudtam megnézni a tükröben. egy elég nagy folt volt ott. és még az orom se gyógyult be. abszolult nem mutathattam kellemes látványt. matekon hála égnek nem engem szólított ki az ofő, így nem derült ki, h nincs házim. 2. matekon megettem egy tojásos szendvicset. először csak egy tojáshéjt fedeztem fel a szalvétán, gondoltam nem nagy ügy. a következő harapásnál viszont megtaláltam a többit. undorító volt. egy óráig gondolkoztam rajta, h kérjem-e a panaszkönyvet. aztán inkább mégsem. inkább nem eszek olyan kaját, amit ők csinálnak. magyaron ügyeskedtem, a tanárral már szemeztem is. na persze nem csajozósan, hanem úgy intelligensen. mondta is, h én le fogok érettségizni. bíztató. angolra ő jött be helyettesíteni. tesin nem csináltam semmit. bár a tanárnak próbáltam bizonygatni, h ő hol volt, de nem akarta elhinni. valszeg megrettent a tudásomtól, muahhahah. :>
magyar fakton Hajniék újra kisérettségiztek, sikertelenül. utána mentünk fényképezkedni. nem egyből, de azt később. bátyám elvitt Hajnit és engem a csávóhoz. megkerestük a műtermét, becsöngettünk és kerestük a lukát, de nem találtuk. rácsörögtünk, erre kiderült, h még nincs ott és csak később jön. tanács: üljünk be egy kocsmába, ezt mondta Hajninak. megvártuk, közben jött Sanyi is, meg pár arc. csávó is befutott. a műterme egy pincehelység volt. átöltözés közben lebaszott, h miért teszem tönkre a vásznat, amikor öltözök mögötte. mert máshol nem volt hely, mögüle meg nehéz volt kibújni. de megérdemelte, egy igazi kókler volt. én naiv azt hittem, h vmi rendes fotós lesz, közben meg nem. egy sima kompakt géppel fényképezett, én meg, bátyámmal együtt, körberöhögtem, mert otthon mindkét gépem jobb, mint ez. és az ofő még azért akart lebeszélni, arról, h én csináljam, mert hogy ez a faszi profi. a nagy faszt. remélem a retusálást nem bassza el. aztán eljöttünk, de mégsem, mert eszembejutott, h oda kell adni a képeket, amit ma a többiek kiválasztottak tablóképnek. csákó azt mondta, h neki nem kell, már megjelölték a képeket, ezeket csak elküldte. meggyőztem, h ezeket akarják véglegese, és azért adtam oda. szóval nem is kellett neki, csak az ofő zavart be megint a faszságával. so, irány haza, Hajnit elvittük, bátyám meg próbálta fűzni. most meg itthon, és fáj a fejem. 18:20. folyt köv.
magyar fakton Hajniék újra kisérettségiztek, sikertelenül. utána mentünk fényképezkedni. nem egyből, de azt később. bátyám elvitt Hajnit és engem a csávóhoz. megkerestük a műtermét, becsöngettünk és kerestük a lukát, de nem találtuk. rácsörögtünk, erre kiderült, h még nincs ott és csak később jön. tanács: üljünk be egy kocsmába, ezt mondta Hajninak. megvártuk, közben jött Sanyi is, meg pár arc. csávó is befutott. a műterme egy pincehelység volt. átöltözés közben lebaszott, h miért teszem tönkre a vásznat, amikor öltözök mögötte. mert máshol nem volt hely, mögüle meg nehéz volt kibújni. de megérdemelte, egy igazi kókler volt. én naiv azt hittem, h vmi rendes fotós lesz, közben meg nem. egy sima kompakt géppel fényképezett, én meg, bátyámmal együtt, körberöhögtem, mert otthon mindkét gépem jobb, mint ez. és az ofő még azért akart lebeszélni, arról, h én csináljam, mert hogy ez a faszi profi. a nagy faszt. remélem a retusálást nem bassza el. aztán eljöttünk, de mégsem, mert eszembejutott, h oda kell adni a képeket, amit ma a többiek kiválasztottak tablóképnek. csákó azt mondta, h neki nem kell, már megjelölték a képeket, ezeket csak elküldte. meggyőztem, h ezeket akarják véglegese, és azért adtam oda. szóval nem is kellett neki, csak az ofő zavart be megint a faszságával. so, irány haza, Hajnit elvittük, bátyám meg próbálta fűzni. most meg itthon, és fáj a fejem. 18:20. folyt köv.
